Blog, vagy napló a whiskyrõl

2010 szeptember

 

2010. szeptember 29. - Mindig más…

Na jó, nem mindig, de vannak különbségek alkalomról-alkalomra. És, hogy mirõl is van szó? Arról a tapasztalatomról, hogy egy whiskyt nem ugyanolyannak érzünk minden kóstoláskor. Hogy mitõl függ, nem tudom. Talán közrejátszik az is, hogy mennyire fáradt az ember, vagy éppen milyen a hangulata. Mindenesetre többször tapasztaltam már, hogy miután kóstoltam egy whiskyt és visszanéztem az ugyanarról korábban készített feljegyzéseimet (érdemes leírni a benyomásokat, hiszen a késõbbiekben pl. a vásárláskor, segíthet a választásban), voltak különbségek az aktuális és a régebbi íz és illat-érzések között. Persze nem arról van szó, hogy alapvetõen másnak ítélném az adott whisky karakterét az egyes kóstolások alkalmával. Viszont az gyakran elõfordul, hogy egy illatot/ízt, amit korábban éreztem, azt máskor nem, vagy éppen fordítva, még az adott ital sokadik kóstolásakor is elõbukkanhat egy új, addig nem tapasztalt aroma. És ez szerintem így jó, mivel így még a kedvenc, jól megszokott whisky is mindig kicsit más, mindig megköveteli, hogy odafigyeljünk rá, mintha a kedvünkben akarna járni.

 

2010. szeptember 28. - TWITTER

A Balaton Whisky Club már a twitteren.

 

2010. szeptember 27. - Talisker család

Közben várt még rám a polcon egy mini palack Tomatin, és egy három 2 dl-es palackból álló Talisker szett (10 éves, Distillers Edition, 18 éves), amelyekre nagyon kíváncsi voltam, de sajnos elkaptam valami torokgyulladásáos fertõzést, és így sem illatokat, sem ízeket nem éreztem igazán. Mostanra javult annyit a helyzet, hogy nem vártam tovább a Talisker családdal való ismerkedéssel.

A 10 éves Talisker érdekes, kicsit fura illat és ízvilág; a füst, maláta és más ízek mellett mintha lenne benne valami tengeri herkentyû is. Finom, de nekem elsõre kicsit furcsa volt. Az biztos, hogy el fog fogyni. :-)

A Talisker Distillers Edition sherrys hordós utóérlelést kapott, amitõl kicsit háttérbe húzódott a füstösség és kevesebb a tengeri herkentyû is. Az illat és íz komplexebb a 10 éveshez képest: vannak sherrys, gyümölcsös jegyek, de visszafogottabban, mint a kóstolás elõtt gondoltam. Kellemes ital, de szerintem kicsit túlárazott; a 10 éves, szerintem jobban megéri az árát.

A 18 éves Talisker pedig sajnos nagyon-nagyon jó! Sokkal visszafogottabban füstös, mint a 10 éves, viszont sokkal összetettebb illat és ízvilág. Órákig lehetne benne keresgélni a felfedezhetõ illatokat, és érdemes is lenne órákig keresgélni! És, hogy miért sajnos, hogy ennyire jó? Mert jelenleg itthon 25 ezer forintba kerül egy 7 dl-es palack. Sok, sok, sok, sok, sok, gyûjtenem kell a pénzt...

 

2010. szeptember 24. - Drága?

Ja, és hogy mindez milyen drága!? Szerintem nem nagyon. Azok közül, amiket eddig kóstoltam, a többség 0.5 dl-es mini palack, ami azért nem egy drága tétel, viszont segít kiválasztani melyik ízlik igazán. Így a nagy (7 dl-es palack) vásárlásakor már nem nyúlok mellé. Másrészt az egyszerre elfogyasztott kb. 2 cl-es mennyiség mellett egy üveg 30-35 alkalomra elég. Vagyis ha példának vesszük a 12 éves Highland Park-ot, ami kb. 11 ezer forint, akkor alkalmanként 300 forintba kerül egy kóstolás. Mivel nem dohányzom és mást nem is iszom, ez szerintem nem luxus kategória.

 

2010. szeptember 23. - Sokféleség, és még több...

És hát amit sejtettem, bekövetkezett: tetszett az íz, különösen a Genfiddich (almás, karamelles karakter). A 10 éves Arran (vaníliás, kekszre hasonlító illat és íz) kevésbé tûnt intenzívnek, de persze késõbb még teszek vele egy próbát, mert sokan jó véleménnyel vannak róla, és a rutinosak szerint egy whiskyt nem szabad megítélni egyetlen kóstolás alapján. Ez a Loch Lomond-ra is igaz kell legyen, bár az annyira nem ízlett (valami ázott bõrkabátra emlékeztetõ illat és íz), hogy a mini palack tartalmának fele még most is megvan. Na majd egyszer... Mindenesetre már ebbõl is látszik, mennyire sokfélék a single malt whiskyk.

Mivel tetszett a felefedezés izgalma (hiszen az újdonságok megismerésének vágya is komoly hajtóerõ) és a whisky adta érzékszervi örömök, ezért be is szereztem egy nagy palackot, ami többek tanácsára végülis a 12 éves Highland Park lett. Nem csalódtam benne; egy füstös, de mégis nyagyon komplex illat és ízvilágú whisky, ami még gazdagabb attól, hogy részben sherry-s hordókban érlelték. Közben mini palackból megkóstoltam a 15 éves Glenfarklas-t (ami édes, gyümölcsös, vaníliás, nagyon enyhén füstös karakterével nagyon tetszett) és a 10 éves Bushmill's Malt-ot (ami friss zöld lombra is emlékeztetõ illatával szintén azonnal felkerült a képzeletbeli listámra azok közé a whiskyk közé, amelyekbõl egyszer egy nagy palackkal is szeretnék vásárolni).

 

2010. szeptember 22. - Utam a 10 éves Arran-ig

Bemutatkozásképp még idemásolom azt a bejegyzést, amit korábban egy fórumba (index fórum: single malt whisky) írtam:

"Sziasztok! Az elmúlt egy hétben végigolvastam a fórumot és úgy érzem sokat tanultam és sok motivációt kaptam tõletek. Mivel új vagyok itt, szeretnék bemutatkozni és leírni utamat a boroskólától a 10 éves Arran-ig. Ha valakinek túl terjengõs lesz, gondolom úgysem olvassa végig. :-) 32 éves vagyok. Mint sokan, én is sörrel, boroskólával, kommersz töményekkel kezdtem, valamikor az általános iskola vége és a középiskola eleje körüli ködben. Errõl az idõszakról sokat beszélni nem is érdemes. Két szempont mozgatott akkoriban az italválasztás során: legyen sok és olcsó; és ez fontossági sorrend is. :-) A fõiskolai éveket Szekszárdon töltöttem, ahol igen jó borok is teremnek. Fokozatosan elõtérbe került a minõség és az íz, és közben háttérbe húzódott a lerészegedés fontossága. Ekkor vált világossá, hogy az italokat nem csak az alkoholtartalmuk miatt isszák egyesek, hiszen kulináris élvezetet is jelenhetnek; persze a minõségi borokról beszélek. Az ezredforduló környékétõl kb. egy évvel ezelõttig meg is voltam a magam jó borokkal, jófajta sörökkel kibélelt világában, amikor is rá nem jöttem, hogy nem ittam még Metaxa-t. Persze más fajta, minõségi töményeket néha igen. Szóval vettem egy 5 csillagos Metaxa-t a kipróbálás kedvéért. És hopp: rájöttem, hogy lehet egy tömény is ízletes! A Met. hamar elfogyott, fõleg miután feleségem is megkóstolta, így vettünk egy újabbat. Aztán egy szekrénybõl elõkerült egy üveg Jameson, amit feleségem még megismerkedésünk elõtt vett, de alig fogyott belõle. Hát megkostoltam. Egy családi összejövetelen pedig valaki megkínált egy pohárka piros Johnny Walker-ral, persze jéggel. Azt már a Metaxa-nál megtanultam, hogy finomat kortyokban érdemes; ezt alkalmaztam a whisky esetében is, és tetszett. Ennek örömére vettem is egy üveg Chivas Regal-t (amint itt a fórumból kiderült, nem is választottam rosszul, kezdõként), és az még jobban tetszett. Ez után vettem egy Jim Beam-et, csak kíváncsiságból, de az azóta sem fogyott el (mondhatnám, hogy: nem egy ligában játszik még a Johnny Walker-ral sem), meg kaptam ajándékba egy Ballantines-t, ami meg hétvégén napközben sok szódával elmegy. DE! Idõközben érdekelni kezdett a whisky, és így rátaláltam erre a fórumra is. Nézegettem már korábban a Whiskynet kínálatát, de "hú de drága", meg "nekem jó blend is" és hasonló kijelentésekkel vigasztaltam magam. Nektek köszönhetõen rájöttem, hogy mi kell nekem. Az elhatározást tett követte, igaz még csak kicsiben. Azaz rendeltem három mini palackot (Glenfiddich 12 yo; Arran 10 yo; Loch Lomond 12 yo), hogy végre a valóságban is közelebb kerülhessek az italhoz, amirõl már annyi jót írtatok itt az elmúlt 10-11 évben, hogy sokszor szinte elcsöppent a nyálam egy-egy érzékletes leírást olvasva. Azért a mini palackok, mert jövõ hónapban egy nagy palack vásárlására lesz lehetõségem, és nam akarok nagyon mellé nyúlni. Azt leszûrtem a fórumból, hogy elsõre ne a füstös "szörnyeket" válasszam. Meglátjuk. Szóval mindenkinek köszönöm a kezdõ lökést. Most pedig itt ülök a kanapén; elõttem a mini palackok. Már nagyon akarják a felbontást a kis nyavalyások. Akkor jöjjön, aminek jönnie kell! Egészségetekre!

 

2010. szeptember 20. - Ki, mit, miért?

32 éves vagyok. Ez csak azért érdekes információ, mert számomra azt mutatja: a minõségi whisky-hez (ahogy a whisky-nek is) meg kell érni. Úgy tûnik, nekem ennyi idõ kellett hozzá. És itt nem a "piros dzsoni"-ról beszélek, hanem a legalább 8-10 évig hordóban érlelt single malt whiskykrõl. És, hogy mi bajom a 3-4 ezer forintos blendekkel (mint pl. a piros Johnnie Walker, vagy a Ballantines)? Semmi, csak azok másra valók; jéggel, vagy szódával teljesen jók egy buliban.

A single malt whisky azonban más! A kizárólag árpa-maláta alapanyag mellett a legfontosabb külömbség a sokkal összetettebb illat és ízvilág, amelyet a maláta szárítására használt tõzegfüst (nem minden márkánál alkalmazzák) és a hosszú fahordós érlelés eredményez. Ez az, amiért egyesek hajlandóak 2-3 szoros árat fizetni. Ezek az italok nem a mámort szolgálják, hanem az orrot és az ízlelõbimbókat kényeztetik. Persze azt, hogy ez megér-e 10-15 ezer forintot palackonként, mindenkinek magának kell eldöntenie.

A single malt whisky az az ital (persze pl. egy minõségi, hosszan érlelt rum is lehet ilyen), amelybõl 2 cl. mellett elüldögélhet az ember egy fél órát, elmerülve gondolataiban, és persze az apró kortyok nyújtotta illat és ízkavalkádban. Nem a mennyiség számít tehát, és nem cél a részegség! Így már azt hiszem nem is olyan drága dolog egy single malt.

Ja, és hogy miért hoztam létre ezt az oldalt? Mert annak ellenére, hogy még csak néhány hónapja kóstoltam az elsõ "igazi" whiskyt, nagyon magával ragadott. Mert olyan hagyomány és tradíció áll mögötte, amely szerintem érdekes. (És itt nem csak a Skót whiskygyártásra gondolok, hiszen pl. Japánban, vagy Indiában is jelentõs mennyiségben készítenek whiskyt. A mennyiséget tekintve India világelsõ, de azért ott kevés a kimagasló minõségû termék.) És fõképp azért, mert úgy gondolom, a whisky közösségteremtõ tényezõ. Olyan jelenség, amely összehozhat embereket, amely eszmecserére sarkall és segít kicsit kilépni a mindennapok sietõs tempójából; rávesz arra, hogy kicsit leüljön az ember és elgondolkozzon a fontos dolgokon.